Evangélium – 2009.11.08. – Évközi 32. Vasárnap

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: “Óvakodjatok az írástudóktól, akik  szívesen járnak hosszú  köntösben, és szeretik,  ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és  a lakomákon a  főhelyeket.  Felélik az  özvegyek  házát, és  közben  színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel,  és figyelte, hogy a nép  hogyan dobja a pénzt  a perselybe.  Sok gazdag sokat  dobott be.  De egy  szegény özvegyasszony is  odajött, és  csak két  fillért dobott  be. Erre  magához hívta tanítványait, és  így szólt  hozzájuk:

“Bizony mondom  nektek, ez  a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak  volt, egész vagyonát.”
(Márk evangéliumából 12. fejezet 38-44.vers)

Elmélkedés:

Özvegyek fillérjei
Gyermekkorom  egyik  legkedvesebb  története  volt  Móricz  Zsigmond:  Hét
krajcár  című  novellája.  Sokszor   elolvastam  ezt  a  szegény   emberek
szegényes, de mégis derűs világáról szóló elbeszélést. A történet  szerint
az édesanya gyermekével együtt egész nap pénz után kutatott a házban.  Hét
krajcárra volt szüksége,  hogy szappant  vegyen és mosni  tudjon. Az  első
három pénzecske  még  viszonylag  könnyen  előkerült  a  fiókokból,  de  a
negyediket már nehezebben találták meg az almáriumos szekrényben. Végül az
ötödik, meg a hatodik is előkerült nagy nehezen a kabátzsebek mélyéről, de
a hetedik még mindig  hiányzott, hiába kutattak  érte mindenhol. Pedig  ha
egy hiányzik, akkor mit sem ér a többi hat, mert azon nem adnak szappant a
boltban. Mivel  nem volt  mit  tenni, tiszta  szívből jót  nevettek  saját
nyomorúságukon. Ekkor váratlanul beállított  hozzájuk egy szegény  koldus,
aki nagy szánalmat keltve előadta siralmát,  hogy segítsék meg őt egy  kis
pénzzel. Aztán  a  kéregetőből  adakozó  lett.  Amikor  ugyanis  a  koldus
megtudta, hogy már csak egyetlen  krajcár hiányzik a szappanhoz,  szívesen
adott az  asszonynak,  pedig ő  sem  bővelkedett. Már  akkor  megjegyeztem
magamnak tanulságként,  amit  később sokszor  megtapasztaltam:  a  szegény
ember mindig szívesebben adakozik, mint a gazdag.

A mai  vasárnap evangéliuma  egy másik  szegény özvegyasszonyra  irányítja
figyelmünket, akire  Jézus  felfigyel  a templomnál.  Bár  az  ő  adománya
kevesebb  volt  mindenki  másénál,  mégis   az  övét  értékelte  Jézus   a
legnagyobbra. Két  fillér. Mindössze  ennyi volt  az özvegy  vagyona.  Két
fillér. Csak ennyit  dobott a  perselybe, de ezzel  mindenét odaadta.  Nem
maradt semmije, egyetlen fillérje  sem. Életét az Istenre  bízta. Az ad  a
legtöbbet, akinek a legkevesebb marad.

Furcsa érzésekkel  olvastam  a  napokban  hogy  Magyarország  leggazdagabb
emberei  hány  milliárdot  veszítettek  vagyonukból  az  elmúlt   esztendő
folyamán a gazdasági válság miatt.  Sok milliárdot buktak el, de  továbbra
is ők  maradtak a  legtehetősebbek és  természetesen nincsenek  mindennapi
megélhetési gondjaik.  Ők persze  időnként  szoktak adakozni  is,  például
szegény vagy  beteg gyermekek  számára akár  több millió  forintot,  amely
egészen nagy összeg azoknak, akik minimálbérből élnek. Vajon Jézus  hogyan
értékelné az ilyen adakozást? Hiszen ők is csak a feleslegükből adakoznak,
s bizonyára nem volnának képesek arra, hogy mindenüket odaadják valamilyen
nemes célra. Ők mindig  csak annyit adnak, hogy  továbbra is jól  éljenek.
Van egy találós kérdésem: Ki nem akar a világ leggazdagabb embere lenni? A
válasz egészen egyszerű:  A világ  leggazdagabb embere. És  ez nem  tréfa,
hiszen Bill  Gates a  számítógépekből  és programokból  milliárdossá  vált
üzletember mondta ezt  egy televíziós műsorban.  Elárulta, hogy azért  nem
akar a leggazdagabb lenni, mert így túl nagy figyelem irányul rá. Ő persze
nem arra gondolt, hogy  szegény akar lenni,  hanem csak megelégedne  azzal
is, ha néhány hellyel hátrébb  szorulna a leggazdagabbak ranglistáján.  De
ha a  gazdagok önszántukból  nem is  adnak oda  sokat másoknak  életükben,
halálukkor tőlük is mindent elvesznek.  Mindent. És akkor ők is  szegények
lesznek. Talán éppen ők lesznek a legszegényebbek.

Befejezésül  mondok  még   egy  történetet   egy  özvegyasszonyról.   Igaz
történetét évekkel  ezelőtt olvastam.  Az özvegy  minden nap  ott ült  kis
falujuk kis  templomában az  első padban  a szentmisén.  Egy napon  ritka,
ünnepélyes alkalom  volt a  templomban: a  falu szülötte  mutatta be  első
szentmiséjét. Az özvegy most is ott ült az első sorban, kezében az újonnan
felszentelt pap újmisés szentképével.  Meghatódva olvasta az atya  újmisés
jelmondatát: “…jött egy szegény özvegyasszony is, és két fillért  dobott
be.” Könnyes  szemmel  egyszer  az  újmisést,  máskor  az  ő  szintén  pap
testvérét  nézte,  aki   a  prédikációt  mondta   a  szegény  özvegy   két
fillérjéről, aki mindenét odaadta Istennek. Tekintete hol az egyik, hol  a
másik papra tévedt. Mindkettő  az ő fia  volt. Mindenét odaadta  Istennek.
Két fia volt az ő két fillérje, amit Isten “perselyébe” dobott.

Most talán gondolkozzunk el azon, hogy mi mit adunk Istennek?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, mindent tőled kaptam, s mindent neked köszönhetek. Ezért kész vagyok
tiszta szívből mindent visszaadni neked. Örömmel és szabad akarattal  adok
neked, Uram, mindent.  Tartsd meg  mindig ezt  az érzést  a szívemben,  és
vezess engem magadhoz!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/

Evangéliumi gondolatok

Jézus egy nap így szólt a tanítványaihoz:

Aki a  kicsiben  hű, az a  nagyban is  hű. Aki  pedig hűtlen a  kicsiben, az  a nagyban  is  hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza  rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat  két úrnak. Mert vagy  az egyiket gyűlöli, és  a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti.  Nem
szolgálhattok  Istennek  és  a  mammonnak.”  Hallották  mindezt  a  kapzsi
farizeusok, és  kigúnyolták  őt.  De  Jézus  kijelentette:  “Ti  igazaknak
mutatjátok magatokat az  emberek előtt,  de Isten  ismeri szíveteket.  Ami
ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15

Elmélkedés:

Üdvösségünk történetét olvasva a szentírásban újra és újra  találkozhatunk
azzal, hogy Isten mennyire  hűséges, az ember  viszont mindig a  hűtlenség
bűnébe esik. Isten hűséges saját ígéreteihez és teljesíti azokat,  hűséges
ahhoz a  néphez, amelyet  kiválasztott, és  hűséges az  emberekkel  kötött
szövetségéhez. Ezzel szemben  az ember újból  és újból elpártol  Istentől,
megszegi a szövetség alapjául szolgáló törvényeket, és elfordul Istentől.
A mai evangélium arra figyelmeztet  minket, hogy ideje volna megtanulni  a
hűséget. Isten  feladatot  bíz  ránk földi  életünk  idejére,  a  szeretet
mindennapi megvalósítását  kéri tőlünk.  Ha hűtlen  módon nem  teljesítjük
kérését,  akkor  nem  fogja  nekünk  adni  a  mennyországot.  Az  üdvösség
elnyerésének feltétele az, hogy hűséggel teljesítsük emberi hivatásunkat!
(Horváth István Sándor) http://evangelium.katolikus.hu/

Imádság:

Istenem, keresselek vágyakozással,
vágyakozzam keresésedre,
találjalak meg szeretetemmel,
szeresselek megtalálva téged!
Megvallom Uram, s hálát adok neked,
hogy belém teremtetted képedet,
hogy reád emlékezzem, reád gondoljak,
téged szeresselek.
De az annyira eltörlődött vétkeim rátelepedésével,
annyira elhomályosult a bűnök füstjében,
hogy nem képes arra, amire teremtetted,
ha csak te nem újítod meg, s nem változtatod át.

__________________________________________________

Szójelentés:

A héber nyelvben a pénzre használt egyik szó a mammon. Az arámi eredetű szó először az Újszövetségben szerepel, ahol a nyelvészeti és etimológiai szövegkörnyezetétől függően több értelme is lehetett. Társadalomgazdasági, kulturális és vallástudományi szempontból a szélesebb értelmű „gazdagság” jelentést tulajdonítják neki. Némelyek a „megbízott” szóval, mások a héber matmon („kincs”) vagy a föníciai mommon („haszon”) szóval hozzák összefüggésbe, de a héber ממון („pénz”) szó megfelelőjeként is használatos lehetett már Jézus korában is. A mammon szó görög megfelelője, a mamonasz a Hegyi beszédben is szerepel (Máté evangéliuma, 4:24), valamint a hamis sáfárról szóló példabeszédben (Lukács evangéliuma, 16:9-13) is említi Jézus. A legtöbb bibliafordítás meghagyja az eredeti mammon formát.

Mit ér a katolikus társadalmi tanítás válság idején?

Konferencia a Katolikus Egyház társadalmi tanításáról 2009. november 2. 11:08 Neves magyar és külföldi előadók közreműködésével rendeznek konferenciát a Katolikus Egyház társadalmi tanításáról november 14-én 10 órától a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Program: 10.00–10.15 A konferenciát megnyitja Lukács László SchP (a Sapientia Főiskola alapító rektora) 10.15–11.00 Kerekes Sándor (a Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese): A válság gazdasági háttere és a szükséges szemléletváltás 11.00–11.45 Zsóka Ágnes (a Corvinus Egyetem adjunktusa): A válság ökológiai háttere, avagy a fogyasztói társadalom csapdái és a kiút lehetőségei 11.45–12.00 Szünet 12.00–12.45 Helen Alford OP (a Pápai Szent Tamás Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja, Róma): Mivel járulhat hozzá a katolikus társadalmi tanítás a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához? 12.45–13.15 Kérdések az előadókhoz 13.15–14.15 Ebédszünet 14.15–15.00 Béres Tamás (az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense): Ki vigasztalja meg a szomorú tudományt? – A jövőért viselt felelősség gazdasági szempontjai protestáns perspektívában 15.00–16.00 Stefano Zamagni (a Bolognai Egyetem Közgazdasági Karának professzora): A krízis távolabbi okai és a Caritas in veritate című enciklika által javasolt kiutak 16.00–16.15 Szünet 16.15–16.45 Kérdések az előadókhoz 16.45–17.30 Pódiumdiszkusszió a konferencia előadóival 17.30 Zárszó: Orosz Lóránt OFM (a Sapientia Főiskola rektora) Az ebédszünetben: Helen Alford OP és Michael Naughton Menedzsment, ha számít a hit című könyve második magyar kiadásának bemutatója Helyszín: Budapest V., Piarista köz 1. Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók. Az interneten: http://www.magyarkurir.hu/hirek/?29725

Böjte Csaba – Válság idején

Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget. Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell. A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban. Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5-6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet. Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép! Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett! Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni. Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép. Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család. Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte. Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tűzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli. Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem! Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál! Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe. Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy „Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: „Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom… Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, „Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!”. És ugyanígy József sem kezdi el, hogy „Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!” Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust. Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: „Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!” Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön. Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság… Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet. A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei! Ámen.

Böjte Csaba

Forrás:

Levélküldő: benczur.emoke@citromail.hu Benczúr Emőke

Tárgy: Böjte Csaba

Címzett: magyarkavics@windowslive.com Ezüstszegi Ferenc

Érkezett: 2009-10-31 18:10

Kínai munkahelyek magyar dolgozókkal! Botrányok! Olvasd!

Lőrinci város – Heves megye

Két olyan cég is van városon kívül ahol emberhez nem méltó bánásmódban van része a dolgozóknak de kénytelenek a megaláztatásokat és törvénytelenségeket elviselni mert családjukat el kell tartani.

A leghíresebb a szóbeszédben a dae-chang-kft ahol elektronikai alkatrész gyártás folyik, pl távirányítók összeszerelése. A másik valami DC néven emlegetett üzem.

Az ott dolgozók és talán már elbocsátott dolgozók friss véleményei amit máshol nem mondhatnak el:

http://www.cylex-tudakozo.hu/ceg-velemenyek/dae-chang-kft-_395791.html

Kiemelt bejegyzések:

nogradvirag: A munkakörülmények valóban embertelenek. heti 1 nap szabadságra mehetsz de azért is könyörögni kell. Viszont ha 1 hónapban 3 napot veszel ki akkor büntetnek!! Ez hol is van a Munkatörvénykönyvben? Vagy kiskoreában ez nem érvényes? Azt tesznek a dolgozóval amit akarnak? Alig fizetésért kihajtják a bel…det?!

ilcsi : Azt miért nem tetted hozzá ha elmész táppénzre vár a büntető század odafenn kukás mellényben illegetheted a segged hogy mindenki lássa te megkülönböztetett személy vagy.Táppénz szabadság semmi ha véletlen feldobod a pacskert akkor mindjárt beírják a nagy H betüt.Nevetséges ami itt folyik!!:)

nogradvirag: bocs Ilcsi ezt kifelejtettem mert már így sem látok a pipától. Azt is hallottam hogy a Lőrinci városnapon mint fő támogató a szépségkirálynőnek meg még párnak TV-t ajándékoztak. Tessék ott az ebédjegy pl.

ilcsi : Igen Mr. Chang felajánlásával kapták a tévéket hiszen a cég volt a szponzorok között.Erre volt pénz de hogy nekünk egy kis karácsonyi pénzt adjanak arra nem telik.Ők vakargassák a f……t 4-500000 forintért míg nekünk 70 -ért lóg a belünk!

——————–

Én is ennél a cégnél dolgozom,már több mint két éve.Eleinte nagyon jó volt de sajnos mostanában eldurvult a helyzet.Nagyon kevés a fizetés de ezért a beledet is kihajtják és porig alázzák az embereket.Nekem a legnagyobb bajom hogy olyan fiatal emberek vannak felettünk akiknek ha hatalmat adnak a kezükbe elszalad velük a ló.A társaság kíváló nagyon jó a csapat szellem kiállunk egymásért.De a kezdet sokkal jobb volt!És mi lesz még ezután?
2009. 10. 10.

———————-

Ja ezt elfelejtettem!sárga lap ,piros lap aztán kiültetnek minket a kispadra ez normális dolog?Táppánz után jön a rehabilitáció kukás mellényben mert ez a szin nyugtató hatással van ránk aztán ha kellőképpen lenyugodtunk jöhet a kontroll sorban állás az irodán az elbocsátó papírunkért!
2009. 10. 10.

————————

Hetente 2 alkalommmal tizenkettezés,hétvégén kötelező túlóra,ez a főnökségre miért nem vonatkozik?Ha valaki nem vállalja,akkor mehet a büntetőtáborba,mert itt ilyen is létezik.Miért nem szúr ez szemet senkinek?Itt nem a dae chang vezetőségre gondolok.Mindenre van pénz csak béremelésre és ebédjegyre nincs.Itt csak szigorítások vannak,mint a börtönben.A minőség nem számít,csak a darabszám meglegyen…
2009. 10. 10.

———————-

Béremelés nekünk nem futja hiszen elvitte a főnökök segge alá tett új autók.Minden normális munkahelyen van ebédjegy akár meleg ételre akár levásárolható.Nekünk semmi!Néha odalök egy egy családi pizzát 30 embernek és ezzel ki vagyunk fizetve.A környéken a jászplasztik után a leg mocskosabb cég ez!!!!
2009. 10. 16.

———————–

Embertelen körülmények uralkodnak még abban a tíz percben is amit az ember a szünet alatt ért.Tákolmány alatt hóban esőben szívd el azt a rohadt cigidet,az urak meg bent a melegben füstölnek.Egyesek szerint nagyon jó munkahej…csak azt nem írják le hogy ők a beugrók, és ő hejettük dolgoznak a régi dolgozók. Sok selejtet meg amit csinálnak, azért a régi dolgozók kapják egéssz héten a csesztetést!!! Ne búsuljatok, karácsonyra minden régi dolgozó kap egy marék rizst.kis koreában ez a módi járja. Hogy ne legyen sértődés, minden jót kívánok a vezetőségnek,de csak annyit amennyit ŐK adnak nekünk.Legyen bőséges a minden napjuk, az ünnepeik,de csak annyira mint nekünk.
2009. 10. 20.

————————

A néhány bejegyzés átemelésére azért került sor, mert valaki névtelenül megkért rá, mert előfordulhat, hogy előbb vagy utóbb, a lap tartalmát tisztára mossák!

A fenti bejegyzések valóság tartalmáért jómagam nem vállalok kezességet, mert nem dolgozom ott, mindössze megkért egy ott dolgozó személy, hogy mindezt említsem meg itt e blogban, mert jaj kiálltásuk és okkal beírt bejegyzéseik, valószínűleg egyszer megsemmisítésre kerülnek és felételezi, hogy a Munkaügyi Felügyelet érkezéséről is mindig értesíti valaki előre a céget, mert akkor, aznap abban az órában kenyérre kenhető szelídséggel kezelik a dolgozókat.

Megjelent a Martinus Kiadó Herzan-könyvtárat bemutató kiadványa

A Martinus Kiadó által útnak indított Szombathelyi Egyházmegye Kincsei című sorozat első füzetében a Herzan-könyvtárról olvashatnak az érdeklődők. A Herzan-könyvtár, amely európai szinten is kuriózumnak számít, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár külön gyűjteményeként működik, amely az év elején – nyolcvan év elteltével – nyílt meg a kutatók és a látogatók előtt. A könyvtár különösen értékes és fontos eleme a hazai kulturális örökségnek, így nem véletlen, hogy a sorozat első füzete erről a tékáról íródott. A gazdag képanyaggal ellátott kiadvány betekintést nyújt a könyvtáralapító Gróf Herzan Ferenc bíboros – az egyházmegye második püspöke – életébe, bemutatja a könyvtár alapítását és annak történetét egészen napjainkig; továbbá néhány különösen szép és ritka dokumentum is bemutatásra kerül. A 20 oldalas színes kiadvány 590 Ft-os áron megrendelhető az info@martinuskiado.hu e-mail címen vagy a 94/513-191-es telefonszámon.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=29681

Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből (18-23)

Letölthető Egyházi zene, kórusművek

Kattints az alábbi linkre,

mely tartalmazza a feltöltött zenei anyagot.

http://downloadmusic.freeblog.hu/categories/Download_Music/

Az anyagot feltöltötte:

Katolikus Társkereső közösség

A közösség Email címe:

katolikustarskereso@windowslive.com

A közösség létrehozója és vezetője:

Ferenc, alias Magyarkavics

A szívsebész esete

Egy nap a szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak…
- Holnap reggel – kezdte a sebész – Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust – vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.
- Fel fogom vágni a szívedet, – folytatta – hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni – mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.
A sebésznek elege volt.
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben,
sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él- mondta a fiú.
A sebész elment.
Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.
Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.
Prognózis: – itt kis szünetet tartott – egy éven belül halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
- Miért? – kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?
Az Úr így válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet!
Meg fog halni hónapokon belül. Miért?
Az Úr válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen. A sebésznek potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet???
- Igen – mondta a sebész.
- Mit találtál? – kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust – felelte az orvos.

 

Katolikus Társkereső és Mosolygó Kávéház